|
Arad megye (románul Județul Arad) Románia nyugati határán van, a Partiumban. Székhelye Arad (167 238 lakos). Szomszédai északon Bihar megye, keleten Fehér megye és Hunyad megye, délen Temes megye, nyugaton a magyarországiCsongrád megye és Békés megye. A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió része.
Földrajz
A teljes terület 7754 km². Keleten helyezkedik el a Zarándi-hegység (az Erdélyi-középhegység része). Nyugaton a magasságok egyre csökkennek az Alföldig (román szóhasználatban a Nyugat-romániai síkságig). A megye déli részét átszeli a Maros folyó, az északi részt a Fehér-Körös.
Éghajlat
A megye éghajlata mérsékelt kontinentális, mérsékelten hideg telekkel és viszonylag meleg nyarakkal. Az évi átlaghőmérséklet 8 °C a hegyeken és 11 °C a síkságon, januárban -3 °C és -1 °C közötti, júliusban 18 °C és 21.5 °C közötti. 1946-ban, Ménesen mérték a legnagyobb hőmérsékletet (41 °C), 1954-ben Aradon a legalacsonyabbat (-30.1 °C). A fagy nélküli napok száma évente 190-200 a síkságon, ami az egyik legmagasabb az országban. A csapadékmennyiség a hegyeken 1000 mm, a síkságon 600 mm. A legcsapadékosabb hónapok a május és a június. Télen kevés a hó. Az uralkodó szél a déli és a dél-nyugati, átlagos sebességük 3-3,5 m/s.
Története
Előzménye Arad vármegye, 1920-ig a magyar királyság része, melynek beosztását 1950-ig néhány kivétellel követte, Trianon után hozzácsatolták Csanád vármegye romániai részét, valamint az alábbi, Romániához csatolt Temes vármegyei községeket: Angyalkút, Cseralja, Kisszentmiklós, Németság, Réthát, Szépfalu, Temeshidegkút, Temeskeresztes, Újarad, Zábrány, Zádorlak. Arad vármegye 1910-es 6048 km²-ből 5778 km² került Romániához. Az 1952-es tartományi átalakítás először meghagyta Arad város székhelyi szerepkörét, de Arad tartomány 1956-os felszámolásával területét szétosztották Bánát tartomány és Kőrös tartomány között, maga Arad város rajonszékhely lett. A megye 1968-ban állt helyre, Maros balparti területtel kiegészülve, így szűnt meg a folyó (immár anakronisztikus) hódoltságkori határjellege.
Demográfia
A 2000 és 2002 között 2%-kal csökkent a megye népessége, elsősorban Arad város népességének fogyása miatt. Azóta a csökkenés mérséklődött.
2000-ben 478 108-an laktak Arad megyében, a népsűrűség 62 fő/km². A román többség mellett jelentős számban élnek itt magyarok és más kisebbségek (németek, romák stb.).
2002-ben 461 791 lakosából 379 451 volt román, 49 291 magyar, 17 664 roma, 5 695 szlovák, 4 852 német, 1741 ukrán, 1217 szerb, 819 bolgár, 178 zsidó és 28 197 egyéb nemzetiségű volt.
Közigazgatási beosztása
A megyében 2007. július 1-jén egy municípium – Arad –, kilenc további város – Borosjenő, Borossebes, Kisjenő, Kürtös, Lippa, Nagylak, Pécska, Pankota, Újszentanna – és 68 község van, melyekhez összesen 283 település tartozik.
Gazdaság
Temes megyével együtt Arad megye Románia legfejlettebb területei közé tartozik. A nyugati határhoz való közelsége miatt sok külföldi befektető van jelen. A fontosabb iparágak: jármű-, élelmiszer- és textilipar.
Arad belvárosa
Arad vármegye
Arad vármegye (németül: Arad; latinul: Aradiensis, Orodiensis): közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság területén.
Földrajz
Magyarország régi Tiszántúli kerületének egyik megyéje. Észak felől Békés és Bihar, keletről Hunyad, délről Krassó-Szörény és Temes, nyugatról Csanád vármegye határolta. A Maros jobb partján terült el. Alakja hosszúkás négyszög volt, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegyebattonyai járása. Területe 6443,39 km² .
Története
A honfoglalás előtt szlávok által ritkán lakott terület volt, melyre Ajtony törzse telepedett le. Ajtony legyőzése után I. István egy Arad nevű ispánt nevezett ki az akkor már álló földvár élére, és azt a vármegye székhelyévé tette. 1214-ből származik a várispánság első írásos említése. A tatárjárás idején a vár jelentős pusztulást szenvedett, utána jelentősége valamelyest csökkent. A 14. században a királyi hatalom gyengülésével a megye túlnyomó része magánbirtokba került; a legjelentősebb családok a Telegdiek, Garaiak, Lackfiak voltak. Ekkor váltotta fel a korábbi királyi vármegyei berendezkedést a nemesi vármegye. A 13. századig szinte csak a nyugati sík vidék volt lakott, a 14. században kezdett benépesülni a keleti hegyes, erdős vidék a betelepült románokkal (vlachok).
A török hódoltság idején a megye nyugati része török megszállás alá (aradi szandzsák), keleti része pedig az Erdélyi Fejedelemség igazgatása alá került. A török megszállás alól csak 1716-ban szabadult fel teljesen, azonban eredeti vármegyei rangját még sokáig nem nyerte vissza, hanem egy ideig a Temesi Bánság, majd a pozsareváci béke (1718) után a katonai határőrvidék része volt. 1741-ben vált újra önálló vármegyévé. Területe 1877-ben a megszüntetett Zaránd vármegye egy részével bővült.
1920-ban a trianoni békeszerződés döntése értelmében – 270 km² kivételével – a megye Romániához került, ahol története 1956-1968 közötti időszak kivételével Arad megye néven, ugyancsak önálló közigazgatási egységként folytatódik.
A vármegye Magyarországnak ítélt része 1920 és 1923 között Elek székhellyel önálló volt, majd 1923 és 1945 között Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye része volt, annak Eleki járását alkotta. A II. világháború után 1945-től Elek Békés vármegye, a többi község pedig Csanád vármegye része lett, végül az 1950-es megyerendezéskor ez utóbbi részt is Békés megyébe olvasztották, ahova ma is tartozik.
A mai Magyarország területéhez az alábbi települések tartoznak az egykori Arad vármegyéből: Almáskamarás, Elek, Lőkösháza, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagykamarás és Pusztaottlaka.
A Pallas lexikon cikke
Az aradi sikság a 17. századig csupa erdőség volt, Erdőhát volt a neve. E rengetegen ment végig Dácia külső és belső határa (limes), melynek vonalain az ekevas még ma is sok őskori tárgyat vet fel s a folyók kotrógépe mammutcsontokat hoz napfényre. Vadászon, Csermőnbronzkori öntőműhelyek nyomaira akadtak; az első Árpádok idejére pedig törzssgyökeres magyar helynevek emlékeztetnek. Birtokuk volt itt a magyar regemondóknak, az igriceknek, övék lévén Igricverse. A földet Velek foglalta el, aki Zaránd várát alapította, mely területét Zaránd vármegye nagy részével tetemesen megnagyobbította. A vármegyét még Szt. István alapította, nevét a Glogovác helyén álló orodi vártól kapta, melyhez az 1132. véres országgyűlés emléke fűződík. Az akkori Arad vármegye területe nem egyezett meg a maival; míg északonon már a Hegyes-Drócsa főgerince képezte határát, addig a Maros bal partján a mai Temes és Krassó-Szörény megyék tetemes része is hozzátartozott; e nagy megye 880 helységet számlált, melyen mint földesúr a király, 534 család és 11 papi testület osztozott; nem kevesebb mint 41 vár volt a megye területén. A középkorban az aradi prépostságon kívül néhány főúri család, köztük a Hunyadiak, bírta legnagyobb részét; a török uralom idejében a magyar lakosság elbujdosott, és helyébe a szomszéd hegyvidékáek románjai költöztek; a törökök kiverése után Arad vármegyétől Lippa és az egész Maros-balparti rész Temes-, illetve Krassó vármegyéhez csatoltatott, ellenben 1744-ben egész Zaránd vármegyének 150 helysége Arad vármegye területébe kebeleztetett. Az 1699-ben kötött karlováci béke után a temesi bánság a Maros bal partjáig még török uralom alatt maradván, az ország többi részének védelmére a folyó jobb partján határőrző katonaság állíttatott fel, mely 1752-ig állott fen. A törökök kiűzetése után Arad vármegye gyűléseit Borosjenőn, Kovaszincon, Kürtösön és Világoson tartotta; csak 1749-ben tétetett át a székhely Arad városába. Újabb virágzási kora csakis a latifundiális rendszer bukásával kezdődött, amidőn a kincstár eladóvá tette az előbb Este herceg tulajdonában volt roppant uradalmat. Ekkor kezdődött a rengetegek irtása s a céltudatos földművelés és állattenyésztés, mely különösen József nádorkisjenői uradalmában (ma József főherceg tulajdona) virágzott fel. Az uradalom területén fekvő Bánkúton mintagazdaság létesült.
Közigazgatás (1910)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
